A nehézfémek hatásai testünk működésére

Ha fizikailag nem tisztítjuk ki a szervezetünkből a felhalmozódott fémeket, előbb vagy utóbb különféle tüneteket és betegségeket okozhatnak, például:

bőrelváltozásokat, kiütéseket, ekcémákat, allergiát, bőrviszketést, fejfájást, neurodermitiszt, asztmát, légúti megbetegedéseket, hajhullást, emésztési zavarokat, ízületi fájdalmakat, krónikus fájdalmakat, kimerültséget, fogékonyságot a fertőzésekre, alvászavarokat, depressziót, zavartságot, daganatos betegségeket, gombás fertőzéseket, autizmust, tanulási nehézségeket, hiperaktivítást, pszichés változásokat, stb

A leggyakoribb toxinok a következők:

Arzén

A fémarzén nem mérgező, az arzéntrioxid és az arzénessav azonban igen, s ezeket megtalálhatjuk pl. egyes falfestékben, féreg -és patkányirtó szerekben, színes krétában. Az arzén természetes állapotában megtalálható a folyóvizekben, ivóvízben, ásványvizekben és például a tengeri halakban.
A vízoldékony arzénsók a gyomor-bélhuzam nyálkahártyájáról és egyéb nyálkahártyákról (tüdő) is könnyen felszívódnak, a vér arzéntartalma a felszívódás után gyorsan csökken, a szerveké emelkedik.

Idült (elhúzódó, mikor kis adagokban érintkezik a beteg folyamatosan az arzénnel, és közben még bizonyos szintű tolerancia is kialakulhat az arzénnal szemben) betegségben, enyhébben jelentkeznek a tünetek, étvágytalanság, székrekedés és hasmenés váltakozó jellegű előfordulása, a nyálkahártyák gyulladása, a talpakon, tenyéren fokozott szarusodás, a bőr fénynek kitett helyein pigmentáció kialakulása, gyors őszülés és hajhullás, sokideggyulladás érzéskieséssel és fájdalommal, vérszegénység, szellemi kábultság és általános leromlás jellemzi a tüneteket.

Higany

A higanyt az orvostudomány széles körben alkalmazta, illetve alkalmazza, megtalálható pl. a hőmérőben, egyes hashajtókban és oltóanyagokban, fertőtlenítőszerben, egyes húgyhajtóban. A fogtömésnél használt amalgámot ma már nem szabad használni, de évtizedeken keresztül folyamatosan mérgezte (és mérgezi a még ki nem cserélt tömés) a tömésanyagból kiváló higanygőz az emberi szervezetet (amalgám: higanyötvözet, foncsor, mely a higanynak és fémreszeléknek (ezüst, cin, cink és réz) dörzscsészében dörzsöléssel előállított elegye. Képlékeny állapotban kerül a fogakba, ahol megkeményedik).A nehézfémek, mint a higany is, mivel elsősorban a bélrendszerben, emésztőrendszerben (és vesében, csontokban, agyban, bőrben) raktározódnak el, és nagy mértékben felelősek pl. a candida gomba okozta fertőzöttségért, a refluxbetegség kialakulásáért, az immunrendszer gyengüléséért, a stressz-tűrőképesség csökkenéséért, így a higany mint a fogtömések fő alkotója(50%), önmagában indikálhatja és fenntarthatja ezen állapotokat. A higany a vizelettel, nyállal és a széklettel ürül ki a szervezetből.
A higany megtalálható azonban pl. az ivóvízben, a levegőben, a halakban, és a permetező szerekben is.

Mérgezés tünetei: fémes szájíz, fokozott nyálelválasztás és szomjúságérzet, égető görcsös nyelőcső és gyomor- bélfájdalom, kezdetben fehér, majd véres hányadék, véres és hasmenéses széklet, hideg verítékezés, ájulások.

Enyhébb tünetek jelentkeznek idült, elhúzódó mérgezés esetén: fogínygyulladás, foghullás, bélhurut, ingerlékenység, emlékezési és koncentrálási nehézség, ideggyulladások, remegés, koraszülés, magzati deformitások, általános leromlás. A tüneteket súlyosbíthatja az alkohol és a dohányzás (nikotin)!

Króm

A króm nehézfém, mely elemi formában szürke por vagy ezüstös fém. Nagy különbség van a hat- és három vegyértékű króm között.  A VI. toxikus humán daganatkeltő, a III. eszenciális, mely nélkülözhetetlen nyomelem. Krómvegyületeket elsősorban ferrokróm termékek, korrózió- és saválló ötvözetek gyártásához, krómacél, festékek, színezőanyagok elállításához, fakonzerváláshoz, üveggyártás, műanyaggyártás során, valamint oldószerként használnak. Felszívódhat a tüdőn, a bőrön és a gyomor-bél rendszeren át , felszívódása azonban nagyban függ az adott vegyület tulajdonságaitól, ill. a szervezetbe kerülés útvonalától .A króm felhalmozódhat a májban, a vesében, kimutatható a vizeletben és a vérben . A tetra-kromát és kromátsav nagyon erős oxidálószerek és ezért irritálják a nyálkahártya-szöveteket. a legjellegzetesebb következményes egészségkárosodás a bőr kromát-allergiája. Erősen allergizál a króm(VI), jóval kevésbé a króm(III). Elhúzódóan gyógyuló krómfekélyek jelenhetnek meg a bőrön, az ujjakon, az alkaron, amit króm(VI)-vegyületek okoznak. Krónikus expozíció az orrnyálkahártyán okozhat károsodást, vérzést, kifekélyesedést.

Ólom

Az ólom megtalálható a földben, vízben, levegőben (kipufogógáz és üzemanyag), forrasztófémekben, festékekben, kerámiaedényekben, vízvezetékekben, konzervdobozokban, és sajnos egyre inkább az élelmiszerekben (salátában, zöldségekben, sőt a tejben) is. A növények (gabonafélék) különösen érzékenyek az ólomra, így hamarabb telítődnek is akkor, ha a föld vagy a légtér (autópályák mellett) ólomszintje magasabb. A tejbe oly módon jut be az ólom, hogy a szarvasmarhák elfogyasztják a megemelkedett ólomszintű növényeket, majd azt a szervezetükben elraktározzák, felhalmozzák.
A felszívódó és vérben keringő ólom 90%-a vörösvérsejtekhez kötődik, azaz a sejtes elemekhez. Átmenetileg lerakódik a például a májban és vesében, de hamarosan fő raktározódási helyére, a csontokba kerül.

Az ólom eliminációja (kiürülése, kiválasztódása) a szervezetből igen lassú folyamat, a széklettel és a vizelettel ürül ki csekély mennyiségekben. A felhalmozódás során (idült, elhúzódó módon) kialakult ólommérgezés rontja a férfiak nemzőképességét (lassítja a spermiumok mozgását candida betegség és a szexuális problémák), izom és csont-fájdalmakat, emésztőrendszeri zavarokat, májpanaszokat, vérszegénységet, idegrendszeri panaszokat, illetve fáradékonyságot és ingerlékenységet okoz.

Súlyosabb esetben már göcsös fájdalmakat vált ki az izmokban (ólomparalízis) és az ízületekben (ólomköszvény-elősegíti a húgysav lerakódását az ólom), gyomorban és bélrendszerben (ólomkólika), az arc hamuszürke elszíneződését ( ólomkolorit) és súlyos vese és idegrendszeri tüneteket okoz, általános legyengülést és étvágytalanságot hoz létre az ólom telítettség. 

Gyermekek esetében tanulási nehézségek és az ún. Teleki tünet - lógó csukló alakulhat ki.

Kadmium

A kadmium talán az egyik legmérgezőbb elemek közé tartozik, és veszélyességét fokozza, hogy a vese vissza is tartja a szervezetben. A kadmium főleg a sárga festékekben, a dohányfüstben, a növényekben (mákban, gabonákban, gombában, tökmagban, rizsben) és állat eredetű élelmiszerekben (vadhúsban-főleg a máj és a vese érintett, a halakban, a tejben) található meg.

A puhatestűek (pl. kagylók) is nagymértékben szennyezettek lehetnek kadmiummal (érdekesség, hogy a puhatestűek kadmium-tolerancia szintje igen magas, így a szervezetükben nem okoz mérgezettségre utaló tüneteket).
A kadmium felszívódása a gyomor-béltraktusból igen gyors, lerakódása után a vesében és a májban még évek múlva is kimutatható.

A kadmium felhalmozódása a szervezetben gyengíti az immunrendszert, akadályozza a vas anyagcsere folyamatot, tüdőgyulladásra, tűdőtágulatra és a hörgők gyulladására, ízületi gyulladások kialakulására hajlamosít, illetve elősegíti ezeknek a betegségeknek a kialakulását. Csontrendszer, idegrendszer és nyálkahártya károsító hatása van. Felhalmozódása folyamán általános tünetei pl. a fáradtság, ingerlékenység, szomjúságérzet fokozódása. Megfelelő cink, szelén és kalcium ellátottság csökkentik a kadmium hatásait, illetve segít a megelőzésben is.

Minden olyan esetben, amikor orvosilag úgymond "minden rendben", mert a laboreredmények és a vizsgálatok alapján egészségesnek vagyunk minősítve, ám valójában különféle tünetek jelentkeznek, ezért feltétlen érdemes  egy F-Scan és MSP  elemzést végezni.